Bevezetés Keresztes Szent János négy nagyobb művébe

 

„Ugyan ki tudná leírni, hogy mit közöl Isten azzal a lélekkel,
amely Őt igazán szereti, és amelyben Ő lakozik?” (SZÉ, Előszó 1)

 

BEVEZETÉS KERESZTES SZENT JÁNOS NÉGY NAGYOBB MŰVÉBE 

 

            Isten különös módon összekapcsolta Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János életét. Ez a két nagy misztikus nagyon sokat gazdagodhatott azáltal, hogy jó néhány éven keresztül megoszthatták egymással lelki tapasztalataikat. Ránk hagyott tanításuk – ahogyan lelki élményeik is – szerencsés módon kiegészítik egymást. A következőkben Keresztes Szent János nagyobb műveivel próbálunk röviden megismerkedni, melyek Szent Terézia írásaihoz hasonlóan a keresztény misztikának legmélyebb, de sokak számára a legkevésbé érthető kincseit jelentik.

 

Keresztes Szent János a lelki irodalomban örök értékűnek számító négy nagy költői-prózai művét granadai tartózkodása alatt alkotja meg. Meglepő eredménnyel végzi munkáját: mindössze négy esztendő leforgása alatt, kevés időráfordítással és sok tennivaló közepette írja meg azokat. Előzőleg már költői és írói képességeiről tanúságot tett Toledóban írott költeményeivel illetve az El Calvario kolostorában megfogalmazott rövid prózai írásaival. De csak Granadában – negyven-negyvenöt éves korában – válik nyilvánvalóvá, hogy nemcsak a költeményeket, hanem azoknak lírai és teológiai kommentárjait is milyen magas fokú tökéletességgel képes írásba foglalni.

         Hogy miként keletkeztek ezek a művek?

Erre vonatkozóan Juan Evangelista atya tud leginkább útmutatást adni, aki a Szent titkárjaként segítette őt mind az elöljárói munkában, mind pedig írásainak másolásában. Tanúságtételében a következőképpen vall erről: Láttam, amint valamennyi könyvét írta, hiszen, amint mondottam, mellette éltem. A Kármelhegy útját és A lélek sötét éjszakáját itt írta a granadai házban, lassanként, sok megszakítással. Az élő szeretetlángot akkor írta, amikor provinciális volt, s azt is ebben a házban, doña Ana de Peñalosa kérésére; s tizenöt nap alatt írta meg, méghozzá sok elfoglaltság közepette…A Hová rejtőztél (A szellemi páros ének) volt az első, amit megírt, s ezt is itt írta; de a strófáit a toledói börtönben szerezte.  A titkár atya tanúságtételéből kiderül, hogy a misztikus doktor nem sok időt szentelhetett írásainak: s ez magyarázatul szolgál műveinek szerkesztésbeli fogyatékosságaira, melyeket el lehetett volna kerülni, ha szerzőjüknek van arra ideje, hogy gondosabban átnézze műveit.

            Nem rendelkezünk egyetlen eredeti kézirattal sem. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy a Szent egyfajta spontaneitással írja le első gondolatait, majd kiegészíti, kijavítja, s a margóra írott megjegyzésekkel látja el, végezetül pedig titkárjának vagy egy segítő személynek diktálja le immáron a maga végleges formájában. Ilyen módon pedig az elsőként leírt lapokat utólag megsemmisíti.   

         Különleges műfajt alkot Keresztes Szent János négy nagy műve.

Valamennyi - költemény és próza csodálatos belső egysége. Nem arról van tehát szó, mintha néhány oldalas vers után a Szent más témával kapcsolatos gondolatait prózában tenné közzé, hanem ugyanazon tapasztalatok és gondolatok fejeződnek ki kettős módon egyszerre, hogy az isteni közlés kimondhatatlan gazdagságát a lehető legteljesebben fel tudja tárni, és az olvasóval a lehető legtöbbet megértessen afféle jó pedagógus módjára. Így Keresztes Szent János egyszerre tölti be a misztikus tapasztalatokkal rendelkező szent és a lelki tanítómester szerepét. Igaz viszont, hogy előzetesen nem egyszerre jöttek létre az egyes költemény-próza-párok. Toledói börtönében a Szent csak verseket ír, az El Calvario kolostorában pedig lelki mondásokat, tanácsokat fogalmaz meg kisebb írásaiban. Amikor Granadában tartózkodván lelki-irodalmi érettségének csúcsára jut, csak akkor alkotja egybe e két kifejezésformát a költemény és próza együttesébe.

            A költemények közvetlenebbül tükrözik a misztikus tapasztalatot a maguk személyes, érzelmekkel teli, szuggesztív stílusában. Ugyanakkor feltételezik az olvasó részéről a leírt lelki valóságok előzetes dogmatikai és lelki ismeretét. A költő előszeretettel használja a szimbólumokat, mely a kifejezést élővé, érzelmekkel telítetté, tágabb jelentéstartalommal bíróvá teszi.

            Ám a prózai kifejezésmód sem másodlagos; sőt, ennek köszönhetően hatolhatunk bele igazán a versek által leírt titkokba: a kegyelem, az isteni működés, az ember fokozatos megújulásának misztériumába. A tartalomtól függően teológiai, lírai vagy imádságos nyelvezetet alkalmaz az író. Jól megfigyelhető ez például A Kármelhegy útjának illetve Az élő szeretetláng prózájának összevetésében.

            Hogyan érdemes olvasni ezeket a műveket?

Ahogyan első olvasói tették: vagyis először megismerték, hallgatták, énekelték, átimádkozták a verseket, aztán később elolvasták a hozzájuk írt kommentárokat is. Végül pedig ismét a versekhez tértek vissza, melyekben most már újabb, a magyarázatoktól ihletett világosságot, lelki táplálékot nyertek.

             Mind a négy hosszabb műre egyaránt jellemző, hogy előszavukban a Szent olyan személyeknek ajánlja írását, akikkel együtt él, vagy akikkel gyakorta találkozik. A Kármelhegy útjának elején például nem nevez meg konkrét személyeket: … nekem nem célom mindenki számára írni, hanem csupán ennek a mi szent és az Eredeti Szabályt követő kármelhegyi rendünknek néhány tagját, azokat a férfi szerzeteseket és nővéreket tartom szem előtt, akik Isten kegyelméből ezen hegy útjára léptek. Ők kértek meg engem ugyanis arra, hogy írjam meg számukra ezt a könyvet.

            Keresztes Szent János számára tehát nem jelent mást az írás, mint testvéreivel, nővéreivel való párbeszédének folytatását, vagyis – egyszerűen mondva - a szeretet gyakorlását. Tehát nem a lelkekért végzett munkája „mellett” ír, hanem e tevékenységét végzi írásaiban is az Istentől rábízottak javára. Azok pedig szintén részt vállalnak azok szövegének leírásában, másolásában illetve terjesztésében.  Ezen kívül a Szent szóban is tovább magyarázza írásait. Egyik szerzetestársa így vall erről később: Láttam, amint magyarázta a szerzeteseknek a Kármelhegy útját, amit oly nehéz megérteni. A Kármelhegy útja és A lélek sötét éjszakája című két összetartozó művet a szerzeteseinek dedikálja illetve kommentálja. A szellemi páros éneket és Az élő szeretetlángot viszont két nő részére írja: az elsőt Ana de Jesús kármelita perjelnőnek, a másodikat pedig egy Ana de Peñalosa nevű lelki gyermekének, akik maguk is egyfajta lelki barátságban lehettek egymással. Amikor Ana de Jesús anya 1584-ben kézhez kapja Az élő szeretetláng magyarázattal ellátott irományát, doña Ana de Peñalosa is kéri a szerzőt, hogy a hármójukat összekötő barátság nevében ő is kaphasson ajándékba egy számára dedikált költeményt a hozzá tartozó magyarázat szövegével együtt. Így keletkezik Az élő szeretetláng költemény-magyarázat együttes műve, amely A szellemi páros énekkel együtt sokkal inkább líraibb, érzelmekkel és lelki tapasztalatok leírásával telítettebb alkotás, mint az előző kettő.

         Keresztes Szent János művei nem könnyen érthető olvasmányok.

Ő maga is tudja, hogy a „kifejezhetetlenről” írni sohasem lehet hálás feladat, de azon személyek iránt érzett szeretete, akiket lelki szükségükben maga előtt látott, győzött benne az írás és a helyes kifejezés érdekében tett szellemi erőfeszítés fáradalmai fölött.  A megértés nehézségeit úgy próbálja enyhíteni, hogy élőszóban továbbmagyarázza műveit. Számunkra – akik több, mint négy évszázaddal keletkezésük után olvashatjuk ezeket az alkotásokat – még nehezebb legyőzni a misztikus doktortól bennünket elválasztó távolságot. Annál is inkább így van ez, mivel minden személy többé-kevésbé korának embere, amely eltérő mentalitást, más társadalmi-lelki környezetet, sőt egy szerzetes esetében még egy sajátos életformából származó tapasztalatot is jelent. Nem szabad azonban könnyen feladni a mélyebb megértésért folytatott küzdelmet! Kevesen vannak olyan gondolkodók, akik Keresztes Szent Jánoshoz hasonló mélységben képesek bemutatni az embert: feltárni a saját ösztönei, érzései rabjaként megtapasztalható nyomorúságát, mind pedig az Istentől kapott hivatás méltóságát - az istenfiúságot -, és ennek fokozatos kifejlődését a kegyelem előtt megnyíló lélekben. A teológusok ma sem találhatnak nála fontosabb vonatkozási pontot a hit, a remény és a szeretet erényének mibenlétéről, megéléséről, kifejlődéséről írt tanítást illetően.  A keresztény életszentségről, az Istennel való egyesülésről alkotott helytelen elképzelésünket pedig azáltal tisztogatja meg, hogy egyáltalán nem elvont fogalmakat, még csak nem is különleges misztikus tapasztalatokat érti rajtuk, hanem egyszerűen a Szentháromság Személyeivel való kapcsolat teljes kibontakozását.

            A megértés nehézségein tehát felül kell emelkednünk. Ebben segíthet minket egy, az ő igazi emberi arcát bemutató életrajz ismerete, de még inkább azoknak a tanácsoknak a figyelembe vétele, amelyeket Keresztes Szent János a műveiben maga fogalmaz meg azok számára, akik valóban törekednek arra, hogy megérthessék őt.

            Ennek egyik feltétele – amint azt a Szent A szellemi páros ének bevezető soraiban írja -, hogy az olvasó a szerzőhöz hasonló lelki hozzáállással vegye kézbe műveit, különben: ha valaki ezeket a hasonlatokat nem olvassa ugyanolyan gyermeki, egyszerű lélekkel és jóindulatú megértéssel, mint amilyennel írva vannak, akkor hajlandó lesz azt hinni, hogy az illető, aki írta őket, nem volt eszénél, hanem félrebeszélt.  Vagyis megfelelő lelki hozzáállással rendelkező egyszerű olvasók jobban megérthetik őt, mint a „nagy műveltségű”, de lelkiségre nem törekvő emberek.  

            Zavaró körülmény forrása lehet számunkra a szerző szűkszavúsága olyan témákra vonatkozóan, amelyet bővebben kifejtve szeretnénk olvasni. Ehhez járul az a tény is, hogy Keresztes Szent János olykor nem fejezi be művei kommentálását, csak éppen utal arra, hogy lehetne még mit írni az említettekkel kapcsolatban. Nos, eme hiányosságaira vonatkozóan ő maga válaszol egyik levelében, amikor ezt írja: Ami még hiányzik, ha ugyan hiányzik valami, az nem az írás vagy a beszéd, mert hiszen ebből rendesen több van a kelleténél, hanem a hallgatás és a cselekvés. Mert eltekintve ettől, a beszéd elszórakoztat, míg ellenben a hallgatás és a cselekvés összeszedetté tesz és erőt ad a szellemnek (levél a Beas-i nővéreknek, 1587. 11.22.). A szerző tehát nem az emberi kíváncsiságot igyekszik kielégíteni, nem is az olvasó irodalmi igényeire akar válaszolni, hanem egyszerűen segíteni akar azoknak, akik Istent valóban – életükben, cselekedeteikben is – keresik, ahol majd a Lélek a már elmondottakat személyesen fogja kiegészíteni, a már leírtak alapján megértetve a lélekkel azt, amit feltétlenül tudnia szükséges.

            Keresztes Szent János műveinek olvasása megköveteli az olvasó egyfajta kreativitását is. A szerző ugyanis feltételezi, hogy az olvasó már rendelkezik bizonyos tapasztalattal a lelki dolgokban. A Szent nagyon jól tudja, hogy élő lelkiséget nem pótolhat lelki könyvek olvasása, ezért nem akarja győzködni olvasóit a lelki élet szükségességéről. Ezért nem tárgyalja a lelkiség olyan konkrét területeit sem, hogy például hogyan kezdjen valaki imádkozni, miként járuljon szentségekhez, vegyen részt a liturgiában, végezze apostoli munkáját, élje a közösségi életet vagy szervezze meg életrendjét. Konkrét gyakorlati tanácsok helyett a leglényegesebbre irányul a figyelme, ami az összes előbbi lelki kegyelmi eszköz mozgatója és éltetője: a hit, a remény és a szeretet erényére való megnyílás és annak gyakorlása. A szükséges lelki tapasztalat azonban nem látványos misztikus kegyelmeket feltételez, hanem inkább az őszinte szembesüléshez szükséges nyitottságot, amivel minden igazságot kereső lélek találkozhat különböző élményei által önmaga vagy mások életében: mint például az Istennel a hitben megélt kapcsolatában, a hit sötét éjszakájában vagy egyszerűen az érzékei benyomásai rabságában élő ember tapasztalatában.

 

            Keresztes Szent János tanítását különböző műveiben egymást kiegészítő módon fejti ki. Ez megköveteli, hogy az olvasó ne csak egy-egy olyan általa kiszemelt résszel kerüljön kapcsolatba, amelyet éppen akkor megfelelőnek tart arra, hogy általa gyakorolhatónak tűnő praktikus tanácsokat nyerjen. Ahhoz, hogy Keresztes Szent János Istenről és emberről való tanítását helyesen értsük, szükséges azt művei és élete egészében megismerni és elhelyezni. Igaz ugyan, hogy az általa tárgyalt  témákat nemegyszer egymástól elszakítva mutatja be műveiben, hogy ilyen módon kisarkítva nagyobb meggyőző erővel mutassa be a lelki élet elengedhetetlen valóságait: például az önmegtagadás fontosságát A Kármelhegy útjában; a hit sötétségének megtapasztalását, valamint Istennek a lélekben végzett megtisztító tevékenységét főként A lélek sötét éjszakájában; a szeretetben való növekedés és egyesülés dinamikáját leginkább A szellemi páros énekben tárgyalja.

             Nem feledhetjük el azonban azt sem, hogy Keresztes Szent János tanítását maga is a kinyilatkoztatás fényében tartja értelmezhetőnek. Ahogyan A Kármelhegy útjának előszavában írja: …nem számítok sem a tudományra, sem a tapasztalatra, mert egyik is, másik is csődöt mondhat vagy tévedésbe ejthet. De bár ennek a kettőnek a segítségét is igénybe akarom venni, Isten kegyelmével, a legfontosabb s a legnehezebben érthető kérdéseknél mindenütt a Szentírást fogadom le vezérül. Ennek nyomán ugyanis sohasem csalódhatunk, mert a Szentlélek szava szól belőle. De ha azért akár a Szentírás értelmezése körül, akár pedig azon kívül bármi tekintetben tévedésbe találnék esni, előre is kijelentem, hogy semmiképpen sem szándékom eltérni a katolikus anyaszentegyháznak felfogásától és tanításától. (Előszó, 2)

 

            Keresztes Szent János személyiségét és tanítását megérteni akarván nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak egyik legkiválóbb ismerőjét és követőjét, aki oly nagyra vitte a Szenttől tanult misztikus tudományban, hogy hozzá hasonlóan őt is egyházdoktorrá nyilvánították: Lisieux-i Szent Terézről van szó. Ő a Szeretet Misztikus Doktorát tiszteli és követi Keresztes Szent Jánosban. Tőle tanulja – ahogyan Önéletrajzában is írja Keresztes Szent Jánosnak A szellemi páros ének strófáira utalva-, hogy a SZERETET oly hatalmas dolgokra képes, hogy hasznot tud húzni mindenből, amit csak bennem talál, jóból és rosszból egyaránt, és ÖNMAGÁVÁ tudja változtatni lelkemet… Milyen édes a szeretet útja.

             Érdemes megemlékeznünk még a XX. század egyik nagy kármelita lelki mesteréről is, aki Szentünk legjelentősebb ismerői közé tartozik mind a Kármel három nagy egyházdoktora tanítását összegző szintéziséve, mind pedig az ő életének követésével. Ő -Marie-Eugène atya - így foglalja össze Keresztes Szent János tanításának lényegét: Keresztes Szent János nemcsak a „semmi” Doktora, az „éjszaka” Doktora; ő mindenekelőtt a szeretetnek a Doktora, a Szentléleké és a szereteté. Úgy is mondhatnám, hogy csak annyiban az „éjszaka” Doktora, amennyiben a Szentlélek Doktora, és amennyiben a Szentlélek követeli meg ezt az „éjszakát”


LISIEUX-I SZENT TERÉZ, Önéletrajza, Budapest, Ecclesia, 1974, 29. old.

P. MARIE-EUGÈNE, Je veux voir Dieu, Venasque, Éd. du Carmel, 1988.

P. MARIE-EUGÈNE, Jean de la Croix, Présence de lumière, Venasque, Éd. du Carmel, 1991, 163. old.