Abban a boldog reményben

Abban a boldog reményben,
Mely felülről szállott rájuk,
Szenvedésüknek unalma
Könnyűvé lett számukra.

De a halasztódó remény
S a növekvő epedés:
Jegyesükkel együtt lenni:
Folytonos kín rájuk nézve.

Éppen azért imádsággal,
Sóhajokkal, siralmakkal,
Könnyekkel és sóhajokkal
Ostromolták éjjel-nappal:

Hogy végre is adja már meg
Nekik az Ő társaságát.
Az egyik így szól: „Ó bár lenne
Én időmben boldogság!”

Másik mondja: „Végezz, Uram,
Küldd, kit akarsz küldeni.”
Mások: „Ó, bár zúzná össze
Az egeket s láthatnám

Szemeimmel, mint leszállasz,
S megszünnének könnyeim,
Hullasd felhő már felülről,
Mert a föld kívánja Őt.

Nyíljék végre már a föld meg,
Mely eddig csak tövist hozott,
S teremje meg a virágot,
Melytől virágozni fog.”

Mások mondják: „Ó, a boldog,
Ki majd akkor élni fog,
S megláthatja majd az Istent,
Saját testi szemével.

Érintheti a kezével,
Járhat az oldala mellett,
Élvezheti a titkokat,
Miket akkor alapít.

Kategória: