Interjú Marcell atyáról François-Marie Léthel OCD atyával

François-Marie Léthel francia kármelita atya római teológia professzor, a Szentté avatási Kongregáció és a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja, valamint a Pápai Teológiai Akadémia titkára. Az alábbi interjú a Katolikus Rádió által 2006 augusztusában Vele készített beszélgetés teljes szövegét tartalmazza.

- Léthel atya, először is arra kérem, hogy mondjon néhány szót arról a különleges módról, ahogyan Ön munkája során a teológiával foglalkozik.

- Rómában a Teresianum Pápai Teológiai Fakultáson és még három másik Fakultáson tanítok dogmatikát és lelkiségi teológiát. Teológiai kutatásom fő tárgya Krisztus misztériuma. Már jó néhány évvel ezelőtt felismertem, hogy a legjobb teológusok a szentek, s hogy nekik is van teológiájuk, vagyis létezik az úgynevezett „szentek teológiája". Szent János apostol írja, hogy mindaz, aki szeret, ismeri Istent, s hogy aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet (vö. 1 Jn 4, 7-8).

Ezért teológiai kutatómunkám alapjául a szenteket választottam: a kereszténység első évszázadainak egyházatyáit; a középkor nagy mestereit, mint Szent Anzelmet vagy Aquinói Szent Tamást; és a misztikusokat, mint például Assziszi Szent Ferencet vagy Lisieux-i Szent Terézt. Ez utóbbi néhány év óta maga is egyházdoktor, akit különösen is jól ismerek azért is, mert magam is francia vagyok, s azért is, mert én magam is tevékenyen közreműködtem Teréz egyházdoktorrá avatásának előkészítésében. Lisieux-i Szent Teréz a világon az egyik legkedveltebb szent. Tanításában Jézusról vall, méghozzá olyan módon, hogy még a nem-katolikusokat, sőt a nem-keresztényeket is képes megszólítani.

A szentekkel való kapcsolatom azáltal is tovább gazdagodott, hogy 2004-ben II. János Pál pápa a Szentté avatási Kongregáció konzultorává választott, vagyis arra kaptam meghívást, hogy a boldoggá avatandókkal is foglalkozzam, s általuk az életszentség új alakjait ajánljam Isten népének.

- Így ismerkedett meg a magyar karmelita Marcell atya személyével is?

- Egy évvel ezelőtt hívtak meg Magyarországra, éppen Marcell atyával kapcsolatosan. Megismerhettem Marcell atya önéletrajzi írását, a Szépszeretetet, mely francia fordításban nem sokkal előbb jelent meg. Ebben az évben is Marcell atyához kötődően érkeztem Budapestre, ahol a Szépszeretetről tartottam előadást a Kármelita Napon.

- Mi volt a benyomása Marcell atya önéletrajzi vallomását olvasva?

- Ezt a művet a Kármel, de az egész keresztény lelki irodalom egyik gyöngyszemének tartom. Marcell atya eme írása egy misztikus önéletrajzi vallomás, amit a keresztény lelkiség néhány klasszikus művével párhuzamba állítva mutattam be: Szent Ágoston Vallomásait, Avilai Szent Teréz Önéletrajzát illetve Lisieux-i Szent Teréz Önéletrajzát említve. Marcell atya önéletrajzi írásának az az eredetisége, hogy a saját életéről nem tud Mária nélkül beszélni, vagyis amikor saját életéről vall, abban mindenekelőtt Mária szerepét teszi nyilvánvalóvá.

Előadásom során próbáltam arra is utalni, hogy milyen mély párhuzam fedezhető fel Marcell atya írása és Monforti Grignion Szent Lajos-Máriának A tökéletes Mária-tiszteletről írott értekezése között. Azt hiszem, ez a két mű kölcsönösen megvilágítja egymást. Közismert, hogy Monforti Grignion Szent Lajos-Mária milyen nagy hatással volt II. János Pál pápára. A nemrégiben elhunyt szentatya sokszor utalt rá, hogy pápai jelmondata is Grignion Szent Lajos máriás tanításából származik. II. János Pál pápa éppen Grignion Szent Lajosnak ezt a „Totus Tuus"-szal fémjelzett máriás lelkületét megélve illusztrálta az Egyházról szóló Lumen Gentium zsinati dokumentum utolsó fejezetét, amely Máriának Krisztus és az Egyház misztériumában betöltött helyét tárja fel. Az említett zsinati dokumentum - mint ahogyan Grignion Szent Lajos traktátusa is - doktrinális formában teszi közzé a Szent Szűz szerepéről szóló tanítást. Marcell atya írásában azonban, mint ahogyan például Lisieux-i Szent Teréz Önéletrajzában is, a tanítás életté válik. Nos, ez a szentek „megélt teológiája" - ahogyan azt maga II. János Pál pápa is említi a „Novo millenio inuente" című apostoli levelében (vö. n. 27).

- Mit jelent a szentek eme „megélt teológiája", és miben látja a Marcell atya művében felismerhető teológiai tanítás lényegét?

- Ez a teológia egy személyes tapasztalattá vált tanítást jelent. Arról van tehát szó, hogy egy személyes hangú elbeszélés által a keresztény misztérium egyik alapvető, objektív igazsága kerül kinyilatkoztatásra. Például az az olvasó, aki - mondjuk - Lisieux-i Szent Teréz Önéletrajzát a kezébe veszi, nemcsak egy konkrét személy életét ismerheti meg általa, hanem ezzel együtt egy alapvető igazságot is: hogy Isten mindannyiunkat végtelen szeretettel szeret. Hasonlóképpen a Szépszeretet olvasója sem pusztán Marcell atya megtérésének történetét tudhatja meg a műből, hanem azt is, hogy mit jelentenek Jézusnak a kereszten Jánoshoz intézett szavai: „Íme a te anyád!" (vö. Jn 19,27), vagyis mit jelent számunkra Jézus ajándéka, amelyet nekünk mindannyiunknak Mária személyében adott.

Az előadásomban próbáltam megértetni, hogy Marcell atya kifejezésmódja egyáltalán nem egy fanatikus Mária-tisztelő túlzó érzéseit tükrözik vissza. Nagyon is kiegyensúlyozott műről van itt szó, amelynek középpontjában Jézus Krisztus áll. Ahogyan Grignion Szent Lajos állítja: „Mária által Jézushoz". Vagyis a „Totus Tuus" Mária által mindig Jézus felé irányul.

Arra is utaltam, hogy milyen párhuzamot vehetünk észre Marcell atya önéletrajzi írása és Szent Ágoston Vallomásai között. Mindketten nagy lelki, emberi és költői érzékenységről tanúskodnak. Mindketten Isten szépségének szerelmesei, amely éppúgy megnyilatkozik a természetben, mint ahogyan a mi emberségünkben is. Marcell atya, Szent Ágostonhoz hasonlóan, nagy fontosságot tulajdonít édesanyja közvetítő szerepének. Szent Ágoston Vallomásainak egyik legszebb része, amikor édesanyjáról, Szent Mónikáról vall. Marcell atya is nagyon mély kapcsolatot élt meg édesanyjával. Édesanyja szeretete számára a Szűzanya szeretetének szimbóluma, hogy úgy mondjam, „szakramentuma" volt.

Ezen kívül Marcell atya írása is nagy kozmikus érzékenységről tanúskodik, ami azt jelenti, hogy roppant módon érzékeny a természet szépségére, vagyis a teremtmények szépségén keresztül megnyilatkozó Istenre. Tudjuk, hogy a Szentírás milyen sokszor hívja a hívő embert arra, hogy művein keresztül azok Alkotóját is felismerje. Ebből a szempontból sok hasonlóságot fedezhetünk fel Marcell atya és Lisieux-i Szent Teréz között is, akinek Önéletrajzában a virágok vagy a csillag szimbóluma alapvetően fontos elem. Marcell atyánál ezek a szimbólumok is Máriára utalnak.

Szeretném azonban Marcell atya Szépszeretet című írásának egy még fontosabb eredetiségére felhívni a figyelmet: annak antropológiai aspektusára. Ezzel arra akarok utalni, hogy Marcell atya számára Mária nemcsak anyát, hanem jegyest is jelent. Vagyis Mária Marcell atya szívének nemcsak a gyermeki, hanem a jegyesi dimenzióját is birtokba vette. Sőt, amikor Marcell atya visszaemlékszik serdülőkori nagyszombati lelki élményeire, a Máriával akkoriban megélt kapcsolatát annyiféle jelzővel szemlélteti, hogy ezzel egyértelművé teszi: a Szent Szűz a fiatal Marton Boldizsár szívének minden dimenzióját lefoglalta.

XVI. Benedek pápa a „Szeretet az Isten" című enciklikájában az egész Egyház figyelmét újra felhívta a szövetségnek arra a fontos szimbólumára, amelyet a Szentírásban a férfi és a nő közötti jegyesi szeretet képe illusztrál. Tudjuk, hogy a prófétáknál - gondoljunk csak például Ózeásra vagy Ezekielre -, az Énekek énekében vagy magában az Újszövetségben is mennyire jelen van ez a szimbólum Isten és népe, valamint Krisztus és az Egyház közötti szövetséget jelképezve. Marcell atya egyike azoknak a nagy misztikusoknak, akik az Istennel való kapcsolat eme jegyesi dimenzióját is megélik, amely elsődlegesen mindig Krisztusra vonatkozik, de amit Mária közvetítő szerepén keresztül is meg lehet élni. A Máriával megélt jegyesi kapcsolat természetesen nem csak Marcell atya sajátja a keresztény lelkiségben: Máriával egyfajta lelki házasságot élt meg például a francia Eudes-i Szent János vagy az olasz Palotti Szent Vince.

A Máriával megélt jegyesi kapcsolat illusztrálására idéztem előadásom végén a Szépszeretetből azt a beszámolót, amelyet Marcell atya a lourdes-i zarándoklatáról való beszámolója végén írt. (Tudjuk, hogy Marcell atya egyházközségük plébánosával vett részt ezen a zarándoklaton, s ez a személy - tudjuk - a későbbi Mindszenty bíboros, akinek később éppen Marcell atya lesz majd a gyóntatója.) Marcell atya eme lourdes-i élményei kapcsán írja a Szépszeretet talán legszebb oldalait. Kendőzetlenül kifejezi bennük a Jézus és Mária iránti szeretetének örömét. Különösen a Szent Szűz iránti szerelmét szemlélteti az Énekek énekéből és a Bölcsesség könyvéből kölcsön vett idézetek halmozásával. Egy boldog ember kiáltása ez, egy olyan emberé, akinek szívét teljesen betölti a szeretet. Tudjuk, hogy milyen nehéz az az állandó lelki harc - papoknak és szerzeteseknek különösképpen is -, amelyet a tisztaság követel meg tőlünk. Marcell atya ezen a téren is egy aktuális próféta lehet számunkra boldogságával és megvalósult emberségével. Boldogságát annak tulajdonítja, hogy életében felfedezte annak a legcsodálatosabb nőnek a jelenlétét, aki egyre jobban Jézushoz kapcsolja őt. Meghívás lehet ez mindannyiunknak, de különösen is nekünk, papoknak és szerzeteseknek, hogy emberi megvalósulásunk kiteljesedését mi is a Szent Szűzzel megélt kapcsolat elmélyülésében keressük és találjuk meg. 

- Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy nagyra becsüli a Szépszeretet című írás lelki értékét.

- Meg kell mondanom, hogy már sok szentet tanulmányoztam eddigi életem folyamán, de mégsem félek attól, hogy kijelentsem: Marcell atya Szépszeretet című írása a keresztény lelkiség egyik drágagyöngye. Mindenekelőtt a Kármelhez tartozik, és persze a magyar Egyházhoz, hiszen a mű magyarul íródott, de ugyanakkor arra is méltó írás, hogy Isten egész népének kezébe juthasson. Úgy, ahogyan Lisieux-i Szent Teréz Önéletrajza vagy Grignion Szent Lajosnak A tökéletes Mária-tiszteletről írott tanítása, Marcell atya eme műve is megérdemelné, hogy minél több nyelvre le legyen fordítva. A mű jól sikerült francia fordítása már kész van: a Világban Élő Kármel egyik francia tagjának köszönhetően. Az olasz fordítás jelenleg készül. De a többi nyelvre is le kellene fordítani, mert mélyen meg vagyok győződve arról, hogy egy olyan műről van szó, amely nagy kincset jelenthet Isten népe számára. Marcell atya önéletrajzi írása Jézus ama szavainak kommentálásául szolgálnak  - „Íme a te anyád" (vö. Jn 19,27) -, melyekkel a mi Urunk mindannyiunk anyjául adja Máriát. De a szeretett tanítvány, János apostol, magatartását is kommentálja Marcell atya a művével, aki - ahogyan evangéliumában írja - magához vette Máriát. Marcell atya élete és tanúsága egy csodálatos példája annak, hogy mit jelent az, ha valaki félelem nélkül, teljesen életébe fogadja a Szent Szüzet.     

- Önt mi ragadta meg leginkább a Szépszeretetet olvasva?

- Bevallom, hogy engem leginkább Marcell atyának a Máriával megélt jegyesi kapcsolata érintett meg. Az a tény, amelyet Marcell atya írása olyan meggyőzően hirdet: hogy Mária az Istennek szentelt személy egész szívét képes lefoglalni. Marcell atya sorai eszembe juttatták Lisieux-i Szent Teréznek egyik levelét, melyben így ír unokahúgához: „Ne félj attól, hogy túlságosan szereted a Szent Szüzet, soha nem fogod őt eléggé szeretni. Jézus pedig örülni fog, hiszen a Szent Szűz az Ő édesanyja." - Mint pap és szerzetes, nagyon fontosnak érzem Marcell atya tanúságtételét, mert az ő személyében egy olyan valakit ismerhetünk meg, aki nem fél attól, hogy Máriát egész szívével szeresse, s aki tudja azt, hogy Máriát nem lehet eléggé szeretni, hisz' ő mindig Jézushoz vezet, ő mindig Jézust adja nekünk, és Vele egyesít minket.

- Ön szerint mi lehet a jelentősége a teológia olyan jellegű művelésének, amely különleges súlyt helyez a szentek tanúságtételére illetve írásaira? Mivel szolgálhatják a szentek az Egyházat és a teológia művelését?

- Azt hiszem, hogy a mai ember az ideológiák meghiúsuló ígéretei után már csömörben szenved az új elméletektől. Vagyis a mai embert sokkal inkább megérinti egy konkrét élet tanúságtétele bármiféle doktrinális szintézistől. Mégis, eme tapasztalatokon túl a legmeghatározóbb fényt számomra II. János Pál pápa „Novo millenio inuente" című apostoli levele adta, amelyben a szentatya többek között arról vallott, hogy a klasszikus értelemben vett spekulatív teológiai kutatást ki kell egészíteni a szentek „megélt teológiájával" (n. 21). Erre vonatkozóan példaképpen említi meg Lisieux-i Szent Terézt és Sziénai Szent Katalint. Majd apostoli levelének egy újabb részében ismét Lisieux-i Szent Terézt idézi, akit - ahogyan írja - mint a „scientia amoris szakértőjét" nyilvánított egyházdoktorrá (n. 42). Terézről tehát a szentatya úgy beszél, mint az isteni szeretet szakértőjéről. Miről is van szó ennek kapcsán? Egy bizonyos szeretettel teljes ismeretről. Ezzel kapcsolatban említhetnénk XVI. Benedek pápa enciklikáját is, amely arra próbál minket emlékeztetni, hogy Isten a szeretet. Végső soron a szeretet a legalapvetőbb valóság, amit minden férfi és nő titokzatos módon, öntudatlanul is keres. Az életszentség pedig, amelyre minden megkeresztelt ember meg van hívva a II. vatikáni zsinat tanítása szerint, nem más, mint a szeretet teljessége. Nos, éppen ezért lehetnek a szentek kiváltságos mestereink: mert a szeretet szempontjából, a szeretet által ismerik és teszik ismertté Istennek, Krisztusnak és az Egyháznak a misztériumát.

A szeretettel azonban együtt jár a szépség. Van egy nagy orosz ortodox gondolkodó, aki azt állítja, hogy „a szépség fogja megmenteni a világot": vagyis az igazi, hiteles szépség, aki maga Krisztus. Marcell atya a szépség szerelemese volt a természet, a művészetek vagy az irodalom utáni mély érdeklődésével. A Szépszeretet mű címe is erre az érzékenységre utal, azt állítva, hogy a szeretet csak szép lehet, s Isten misztériumát, mint a végtelen szépséget állítja elénk, mely szomjúságot képes kelteni az emberben maga után. Marcell atya számára Mária ennek a szépségnek a legtisztább tükre, akin Jézus szeretete, de vele együtt az egész Szentháromság szeretete minden folt és torzulás nélkül felragyog.

(fordította: fr. Rafael)

 

Kategória: