A Kármelita Rend története Hazánkban

 

Az első történeti hitelességű adat Nagy Lajos korára esik. Szent Péter-Tamás, mint kronai püspök és pápai legátus kétszer is járt Nagy Lajos birodalmának déli részein (Szerémség). Ez a legátusi látogatás 1355 és 1356-ban volt. Arról nincs adatunk, hogy Budán a királyi várban is megfordult volna.

Nagy Lajos édesanyjának (Anjou dinasztia) kármeliták voltak a gyóntatói, és a király letelepítette a rendet. Házuk valószínűleg a
mai Fazekas utcában volt, a ferencesek szőlőskertje mellett (Margit körút). Templomuk az „Irgalmas Anya" tiszteletére épült. XI. Gergely pápa levele, mely a rendház alapítását elrendelte, 1372. július 28-án kelt.

Vilmos pécsi püspök 1372. szeptember 30-án alapított Pécsett rendházat.

Székesfehérvár és Privigye 1426-ban létesült. 1431-ben Eperjesen épült Kármelita Rendház.

A fenti rendházak a török hódítás terjeszkedése következtében elpusztultak, csak Eperjes maradt meg hosszabb ideig. 1529-ben ez a kolostor is megszűnt, de az ott maradt atyák részt vettek a lelkipásztori munkában (plébánia).

A 14. században Európában virágkorát élte a Rend. A magyar királyság területén Szent Lénárdról nevezett Ferenc atyát (budai perjel) Nagy Lajos király az argyasi egyházmegye püspökévé választotta (Románia, 1390). Ugyancsak a budai rendházból ment a törökök megtérítésére a vértanú Boldog Magyar Antal, akit a
mai Ukrajna
területén végeztek ki 1399-ben. Pécsett Hündler Vitusz atya lett segédpüspök, majd 1466-ban Győrbe helyezték át.

Ebben az évszázadban a kármeliták nagy európai egyetemeken tanítottak, ez magával hozta az imádságos magány feladását. A következő évszázad a reform százada lett. Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János visszavezette a Rendet az ősi szellemhez. Magyarországon ekkor a török pusztított, nem alakulhattak új kolostorok.

1644-ben alakult a győri egyházmegye területén a Mannersdorfi Szent Anna remeteség. A török kiverése után Szelepcsényi kardinális két kolostort alapított, amelyek a Kölni Északnémet tartományhoz tartoztak: Győr (1697) és Szakolca (1699).

Ebben az időben két reform előtti kolostor is alakult Budán, (ma Színháztörténeti Intézet) és Székesfehérváron (ma idős papok otthona).

Budavári rendházunkban eredeti szépségében visszaállították az ebédlőt, a lépcsőházban restaurálták a Kármelhegyi Boldogasszony, és Pazzi Szent Magdolna freskóit. II. József uralkodása idején, a magyar területeken lévő rendházak az osztrák tartományhoz tartoztak, a kolostorok feloszlatására vonatkozó rendelet ezeket is megszüntette. 1701-ben megalakult az Osztrák tartomány, a magyar területen levő rendházak is elszakadtak a Kölni rendtartománytól. A győri rendházról Antal atya és a Műemlékfelügyelőség adott ki monográfiát.

1892-ben Eszterházy Móricz adományából megalakult a sopronbánfalvai nővérkolostor, a megyéspüspök joghatósága alatt.

Soós István atya megalapította a budapesti rendházat 1896-ban. A templom 1898-ban készült el.

István atya kezdeményezésére Róma megalapította a nem teljes jogú Magyar Rendtartományt (Semi Provinciát). Győri rendházunk lett a noviciátus egészen a Tartomány feloszlatásáig (1950). A következő éven István atya megalapította zombori rendházat, mely a tiranoni békeszerződés következtében Jugoszláviához került. 1917-ben István atya kezdeményezett egy bukaresti alapítást is, de ez már nem valósult meg.

A sopronbánfalvai nővérek 1906-ban megalapították a szombathelyi nővérek kolostorát, a megyéspüspök joghatósága alatt.

A zombori rendház elvesztése miatt Győr lett a noviciátus és a klerikátus is. 1926-ban a tartomány megalapította Győrben a gimnazista növendékek részére a Juvenátust.

1927. június 26-án a tartomány megalapította a keszthelyi rendházat a rendi növendékek részére, Lisieux-i Szent Teréz pártfogása alatt. 1930. október 5-én Rott Nándor megyéspüspök megáldotta az új rendházat és még ebben az évben átköltöztek a növendékek az új épületbe. A templom felszentelése 1938-ban volt. A szertartást Piazza Adeodatus velencei pátriárka, kármelita bíboros végezte. 1944-ben plébánia lett templomunk.

1936. május 21-én Pécsett, a Mindenszentek temploma mellett a szombathelyi nővérek megalapították a Tettye u-i kolostort.

1940. június 22-én megalapította a tartomány a kunszentmártoni rendházat. A templom a II. világháború és a szovjet megszállás miatt nem épült fel. A filozófiai tanulmányokat végezték itt a kispapok.

1942. november 8-án a tartomány megalapította a miskolci rendházat. Az ideiglenes templomot és rendházat Kriston Endre egri segédpüspök áldotta meg.

1946. augusztus 11-én, Dr. Sárközy Pál bakonybéli apát megáldotta az attyapusztai remeteséget.

1947. július 24-26-án tartott káptalan (melyet a Definitorium Generale hívott össze) teljes jogú tartománnyá nyilvánított a Magyar Sarutlan Karmelita Rendtartományt.

1950. szeptember 7-i minisztertanácsi Törvényerejű Rendelet a Magyar Sarutlan Karmelita Rendtől is megvonta a működési engedélyt. A rendtagoknak el kellett hagyni a rendházakat.

1989. augusztus 28-án visszakaptuk elsőként a budapesti rendházunkat, majd a keszthelyi, attyapusztai, kunszentmártoni, és győri rendházunkat. A pécsi nővérkolostor a püspökség tulajdona volt, így nem került államosításra, ugyanígy kimaradt a miskolci rendház is az államosításból.

Kérjük Isten áldását és a Kármelhegyi Boldogasszony pártfogását tartományunkért a jövőben is!

Kategória: