Legyen hát így

„Legyen hát így, - mond az Atya,
Szerelmed megérdemelte,”
S e szóban, mit kimondott,
Létre jöve a világ,

Palotául az arának,
Bölcsen megépítve azt,
Amelyet két emeletre,
Felső- s alsóra oszta szét.

Az alsóba végtelen sok
Különfélét helyezett,
Míg a felsőt díszítette
Dúsan drágakövekkel,

Hogy az ara ne felejtse,
Ki is az ő Jegyese.
A felsőben helyezte el
Az angyalok karait.

Az emberi természetet
Az alsóba tette le,
Mivel összetétel folytán
Kissé kisebb értékű.

De habár a lényeg és a lak
Ilyen módon osztva van,
De azért mindez a teste
Az említett arának.

Egyazon Jegyes szerelme
Egy arává teszi őket:
Azok ott fent birtokolják
Jegyesüket boldogságban

A lentiek a reményben,
Mit beléjük a hit önt,
Biztosítva, hogy idővel
Dicsőíti őket is.

És hogy alacsonyságukat
Ő maga emeli fel,
Úgyhogy azt majd senki többé
Bennük le nem szólhatja.

Mert mindenben hasonlóvá
Lesz majd Ő is hozzájuk,
S eljövend Ő majd közéjük
S közöttük lakozni fog.

És hogy Isten emberré lesz,
Az ember meg Isten lesz,
És velük fog társalogni,
Eszik-iszik majd velük.

És hogy végül állandóan
Megmarad körükben Ő,
Míg csak be nem fejeződik
Ez a most folyó világ.

Akkor majd együtt vigadnak
Örökös dallamban ők,
Mivelhogy Ő volt a feje
A testnek, arájának.

Ehhez aztán minden tagját,
Az igazakat hozzáfűzi,
Teste ezek az arának,
Kit ő hitveséül tett.

Gyöngéd karjaiban tartva,
Adja neki ott szerelmét,
És így vele egyesülve
Atyjához fölemeli.

Ott egyazon boldogságban,
Mit Isten élvez, része van.
Amit élvez Atya, Fiú
S az, ki tőlük származik.

Egyik a másikban élnek,
S így az ara is velük,
Mert Istenben elmerülve
Isten éltét élik majd.

 

Kategória: