Mikor végre

1. Mikor végre jött az idő,
S meg kellett születnie,
Úgy, miként a jegyes szokott,
Jött ki nászi terméből.

2. Ölelkezve arájával,
Kit karjaiban tarta ő,
Őt pedig az édesanyja
Egy jászolba helyezé.

3. Néhány állat közepette,
Mely éppen akkor ott vala,
Emberek daloltak neki
És az angyali karok.

4. Megülve a lakodalmat,
Mely kettejük közt létrejött,
Isten pedig a jászolban
Sírt és nyögdécselgetett:

5. Ékszere ez az arának,
Amit a nászán viselt,
Az Anya meg csodálkozott,
Látva e szerepcserét:

6. Emberkönnyet sír az Isten,
Míg az ember úgy vigad,
Mind a kettő oly szokatlan,
Egyikben és másikban.

Kategória: