A végtelen szeretetben

A végtelen szeretetben
Mely kettejükből kiáradt,
Gyönyörűséges szavakat
Mond az Atya a Fiának.

Oly mélységesen gyönyörűt,
Hogy azt senki sem érthette,
Csak a Fiú, az élvezte,
Mint akire tartozott.

De amennyire megérthető,
Azt ilyképpen mondotta:
„Misem elégít ki, Fiam,
Mint csupán társaságod.

S ha van, ami kielégít,
Azt is Tebenned keresném,
Ki Tehozzád leghasonlóbb,
Az van leginkább kedvemre.

S aki hozzád nem hasonló
Bennem semmit sem találna
Tebenned van boldogságom,
Ó élete életemnek.

Fény vagy Te az Én fényemből,
Te vagy az Én bölcsességem,
Te vagy lényem tükörképe,
Kiben örömem telik.

Aki Téged szeret, Fiam,
Annak magam’ adom oda,
S szeretetemet irántad,
Magát belé helyezem,
Azért, mert ő azt szereti,
Kit annyira szeretek.”

 

Kategória: