A hivatások megkülönböztetése

 Camillo Maccise OCD írása*

Fordította: P. Péceli Bence Imre OCD

A megszentelt élet jövője az élet minőségétől és mindazok megújított hűségétől függ, akik ahhoz csatlakoznak, de ugyanakkor szükség van új tagokra is, hogy újraolvasva az intézmény karizmáját és lelkiségét, missziója térben és időben folytatódjon. A zsinat utáni időben tudatossá vált a hivatáspasztoráció szükségessége, ami korábban a keresztény környezetben és a gyors és mély változásoknak kevésbé kitett társadalmakban nem volt olyan szükségszerű, mint az aktuális világban. Kétségkívül a legfontosabb az, hogy el tudjunk jutni a hivatás valóságának a megkülönböztetéséhez azoknál a személyeknél, akik a megszentelt élethez akarnak csatlakozni. A jelölt részéről is, és az intézmény részéről is szükséges ez a megkülönböztetés.

A megkülönböztetés természete, és eszközök annak gyakorlásához 

A keresztény megkülönböztetés egy imádságos megkülönböztetés, hogy felfedezzük Isten akaratát, és akarata megvalósításának mikéntjét. Van egy alapmeggyőződésünk arról, hogy Isten közvetítőkön keresztül beszél hozzánk: személyek, események, kihívások, különböző körülmények, és hogy segít nekünk a meghallgatás és a felfedezés magatartásában, hogy felismerjük, mit akar, és azt szabadon és felelősséggel elfogadjuk. A megkülönböztetés folyamatában három egybefonódó tényező találkozik: Isten, a nevelt és a nevelők. Isten hív, hívását érezhetővé teszi, és megmutatja különböző csatornákon keresztül. A neveltnek szüksége van arra, hogy kérdezősködjön afelől, hogy miért akarja a szerzetesi élet állapotában, egy sajátságos intézményen belül magát Istennek szentelni; meg kell vizsgálnia a motivációit, és ütköztetni az alkalmasságát ennek a meghatározott hivatásnak a követelményeivel. A nevelőknek mint személyeknek, akik már megélték és megtapasztalták a megszentelt élet személyes és közösségi; lelki és apostoli velejáróit saját intézményükben, számolnak olyan elemekkel, amikkel meg tudják vizsgálni és el tudják dönteni, hogy a jelölt rendelkezik-e azokkal a megkövetelt képességekkel, amelyek szerzetesi családjának részét képezik. A megkülönböztetés nem egy különleges pillanathoz köthető, és nem valósul meg egy pillanat alatt, hanem fejlődő és folyamatos jellege van. A képzés során az egyik szakaszból a másikba való átmenet pillanatai kiváltságos pillanatok a megkülönböztetés számára. Nem lehet ezt meghatározatlanul elnyújtani, és el kell jutni célszerűen a meghatározott következményekhez, hogy elkerüljék a habozást, ami mindenkit károsít.

A megkülönböztetéshez szükséges közvetítők között számolni kell egy lelki eligazító vezetésével a jelölt számára. Neki, ahogy a képzőknek is, meg kell vizsgálnia választásának motivációit, hogy lássa, azok hitelesek-e vagy kevésbé, ha lehet, tisztítsák meg őket, amennyiben nem megfelelőek vagy nem bizonyulnak elég tisztáknak. Egy helyes hivatás megkülönböztetés számára fontos a jelölt múltjának adekvát ismerete (családi, kulturális környezete, tanulmányai, barátságai). Ez sokat fog segíteni az érdeklődő által az ő személyes és hivatásbeli növekedésében bejárt út megértéséhez és értékeléséhez. Nagyon hasznos ismerni a mindennapi élet során vele szokásszerű kapcsolatban lévő személyek róla alkotott véleményét. Alkalmanként kérni kell a jelölttől egy apostoli megbízatást, egy a közösségen kívül töltött időt, ha már abba belépett, hogy más szempontból is igazolni lehessen hivatásának realitását.

A megkülönböztetés kritériumai 

Fontos – még a jelölt belépése előtt, mint ahogy képzésének a különböző szakaszaiban is – megállapítani azt, hogy valóságosan birtokolja-e azokat a képességeket és követelményeket, amelyek életkorának és fejlődési szakaszának megfelelnek. Minden esetben megállapításra kerülnek pszichikai és intellektuális képességei pozitív és negatív kritériumoknak a fényében. Az elsők azok a képességek, amelyekkel a jelölt rendelkezik, amelyek képessé teszik őt arra, hogy megfeleljen egy intézményben a megszentelt élet követelményeinek. Ezek a követelmények önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy garantálják az isteni hívás jelenlétét. Olyan előjelek ezek, amelyek az alkalmassághoz tartoznak, mintegy alapként, hogy válaszolni tudjon egy lehetséges hivatásra, amely mindig ingyenes lesz Isten részéről. A negatív kritériumok, vagy ellenjelek azok a hiányosságok, amelyek egyben a megszentelt életre való meghívás hiányának jelei is, mivel összeférhetetlen azzal, ami ezt az életet képezi. Isten valóban, amikor hív, ad olyat, ami megköveteltetik annak érdekében, hogy be tudja tölteni ezt a hivatást és missziót. Ha a személy híján van ezen képességek minimumának, akkor ez jel arra nézve, hogy nincs hívás erre a fajta életre.

A pozitív kritériumok között, amik jelei a megszentelt életre való lehetséges hivatásnak, fel lehet sorolni néhány emberi kritériumot és másokat, amelyeket kereszténynek nevezhetünk. Az elsők között ott van a szív őszintesége, az adott szóra való hűség, mások és azok jogainak a tisztelete, az igazságosság és a közös jó iránti érdeklődés, a felelősség, az őszinteség. A jelöltnek rendelkeznie kell egy minimális fizikai és pszichikai egészséggel, hogy képes legyen szilárd személyiséggé válni. A korának megfelelő affektív érettség, biztos realizmus, egyfajta hajlékonyság szintén szükségszerű. Az intellektuális követelmények többek között a józan ész, képesség arra, hogy egyenesen ítéljen, a dolgok megértése és képesség arra, hogy megfelelően tudja folytatni a tanulmányokat. A hivatás megkülönböztetésében fontosabbak a keresztény kritériumok: az Isten akaratára való megnyílás, amely a hit fényében jelenik meg, és ami az evangéliumi értékeknek veti alá magát; Jézus Krisztus által megigézettnek érezni magát, akit az élete középpontjába akar helyezni; szeretni imádkozni és alkalmasság arra, hogy egy testvéri közösségben, egy az Úr nevében összegyűlt családban tudjon élni. Kétségtelenül a belépés pillanatában nem lehet megkövetelni minden egyes kritériumnak a meglétét, de igazolni kell, hogy ezek fokozatosan meg fognak jelenni. Nélkülözhetetlen az egyenes szándék, az erős és átadott akarat, hogy Istennek szentelje magát és másokkal közösségben Isten országát szolgálja.

A negatív kritériumok vagy ellenjelek – főleg a fizikai egészség vagy a pszichikai kiegyensúlyozottság hiánya – biztos jelei annak, hogy valaki nem képes engedelmességben, tisztaságban és szegénységben élni: képtelenség a valósággal vagy az állandó feszültség helyzetével való szembenézésre; mély kisebbrendűségi komplexus, amely agresszióhoz vezet. A keresztény szemmel nézett ellenjelek között lennének a Krisztus iránti szeretet hiánya, az evangéliumi értékek és a lelki élet értékelésének távolléte. Más ellenjelek kifejezetten jelezve vannak a Kánonjogi törvénykönyvben (vö. CIC 643; 1041-1042).

* Ez a tanulmány a CAMILO MACCISE: 100 Fichas sobre la Vida Consagrada, Editorial Monte Carmelo Burgos, 2005. című könyv 63-64. oldalán található. A szerző rendünk korábbi generálisa.