Budapesti rendház

1895-ben Soós István győri házfőnök atya vezetésével missziót tartottak a kármeliták a budapesti Terézvárosban. Meggyőződve a munkásnép szomorú erkölcsi állapotáról P. Soós elhatározta, bár egy fillérje sem volt, hogy az Angyalföldön rendházat és kápolnát hoz létre. István atya szívében az apostolok tüze égett. 1895 Jézus Szentséges Szíve ünnepén a telek a Rend tulajdona lett (Huba u.). Puscher István fővárosi építész tervezte és kivitelezte a rendházat és a kápolnát. Az ünnepélyes bevonulást és felszentelést 1896. július 19-én tartották meg.

A kápolna már kezdetben igen kicsinek bizonyult, azért Soós atya elhatározta, hogy templomot épít. 1896 karácsonyán felállíttatta a kápolnában a „Csodatevő Prágai Kis Jézus" szobrát s bár még építkezési adósságai voltak, a csodálkozó híveknek kijelentette, ha buzgón imádkoznak a Kis Jézushoz, három év alatt készen áll a templom. Úgy is történt. Az alapkövet 1898. október 15-én tették le, de akkor már álltak a falak az alsó kerek ablaksor magasságáig. A templom felszentelése 1899. október 15-én volt, amin I. Ferenc József császár és király is részt vett. A templom Hofhauser Antal tevei szerint készült. Majorossy Géza az összes kőműves és kőfaragó munkát vállalta. A főoltár a Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja, amint Stock Szent Simonnak átnyújtja a vállruhát, a skapulárét. A mellékoltárokon Jézus szíve, Páduai Szent Antal, Fájdalmas Szűzanya, Szent István király, Avilai Szent Teréz, Szent József és a Prágai Kis Jézus, valamint Lisieux-i Szent Teréz található.

A budapesti kármelita templom kiváltsága, hogy a boldoggá avatási ügy megindulása után ide helyezték át Tiszteletreméltó Marton Marcell kármelita atya földi maradányait. Marcell atya 1943-tól a a szerzetesrendek feloszlatásáig, 1950-ig a templom melletti rendház lakója volt. 1950-től haláláig (1966-ig) is rendszeresen a kármelita templomban gyóntatott és itt misézett korán reggel a Fájdalmas Szűzanya mellékoltáránál, ahol jelenleg a sírja is található.