Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz
Spanyol néven Teresa de Ahumada, szerzetesi nevén Jézusról nevezett Szent Teréz, akit mi magyarok Avilai Szent Teréznek nevezünk 1515. március 28-án született meg a spanyolországi Avilában. 1515. április 4-én megkeresztelik, a családi ház közelében található Szent János plébánián. Ugyanezen a napon szentelik fel a Sarutlan Kármelita Nővérek Megtestesülésről nevezett kolostorát, ahová Teréz később belép. 1528-ban meghal Teréz édesanyja. 1531-1532-ben Terézt édesapja a házukhoz közel lévő ágostonrendi nővérek kollégiumába adja, hogy keresztény nevelést kapjon.
1535. november 2. –án kezdődik meg életének második szakasza, amikor belép a Megtestesülésről nevezett kolostorba (Avila). 1536. november 2-án kerül sor a beöltözésére, majd 1537. november 3-án a fogadalomtételére. Fogadalomtételét követően hamarosan súlyosan megbetegszik, édesapja kiviszi a kolostorból, hogy egy híres gyógyítóhoz egy Becedas nevű helységbe vigye. Itt állapota, nem javul, hanem inkább romlik. Utazása során mély lelki tapasztalatokban, istenélményekben van része, amelyet azonban ekkor még nem tud értelmezni. Nagy segítségére van a Pedro nevezetű nagybátyjától kapott könyv, Francisco de Ossuna: Harmadik ABC-s könyve. A Becedas-ból való visszatérése után egy ideig a családi házban van, ahol 3 napos tetszhalott állapotba kerül. Ezt követően visszatér a Megtestesülés kolostorba, ahol kb. 1539-től 1542-ig három éven keresztül bénán fekszik. 1542-ben talpra áll, a csodás gyógyulást Szent Józsefnek tulajdonítja. 1543. december 26-án meghal az édesapja.
1544-1553-között nagy belső lelki harcot él át. A világias szórakozások és az imádságos elmélyülés is vonzza, nem tudja egészen átadni magát Istennek. 1554-ben következik be a nagy megtérése, ami egy „nagyon sebzett Jézust” ábrázoló kép vagy szobor előtti imádságban történik. Ezt követően sok misztikus tapasztalatban van része. Ezen tapasztalatokat kezdetben nem érti, sőt első lelkivezetői avval riogatják, hogy ördögi szemfényvesztés áldozata. Szerencsére elég hamar jezsuita atyák veszik át lelki vezetését, akik értenek ezekhez a jelenségekhez és tapasztalatokhoz, és Teréz lelki életét is meg tudják erősíteni.
1562. augusztus 24-én lép be életének harmadik szakaszába, amikor megalapítja az Avilai Szent József kolostort. Ebben a szerzetesközösségben öt nyugodt évet tölt el. 1565-ban megírja az Önéletrajzának végleges változatát. 1566-67-ben pedig a Tökéletesség útja című művét írja meg. 1567-ben Rubeo generális engedélyezi Teréznek, hogy új kolostorokat alapítson. 1567-ben kerül sor a második terézi kolostor megalapítására Medina del Campo városában. Itt ezen az alapításon találkozik a Szent Mátyásról nevezett János testvérrel a későbbi Keresztes Szent Jánossal. 1568-ban a durvelói férfi, a valadolidi és malagoni nővérkolostorok, 1569-ban a toledói és pastranai kolostorok, 1570-ben a salamancai, 1571.ben az Alba de Tormes-i kolostor megalapításai következnek.
1572-től priornő a Megtestesülés kolostorában, ahol szintén bevezeti azt az új szellemiséget, amelyet az előbb alapított kolostorokban is bevezetett. Itt ebben a kolostorba lép fel a lelki élet csúcsára, 1572. november 18-án ugyanis megtapasztalja a lelki házasság kegyelmét.
1574-ben visszatér a Szent József kolostorba és újabb kolostorokat alapít. 1574-ben Segoviában, 1575-ben Beasban és Sevillában, 1576-ban Caravacában. 1577-ben megírja a Belső Várkastély című művét. 1580-ban A Villenueva de la Jara-i és a Palenciai kolostorok megalapításai életének következő epizódjai. Utolsó alapítására 1582 -ben Burgos-ban kerül sor. 1582. október 4-én meghal Alba de Tormes-ben.
1588-ban első alkalommal adják ki Teréz műveit Fray Luis de León szerkesztésében.
1614. április 24-ben kerül sor Teréz boldoggá, 1622 pedig szenttéavatására.
1970. Egyházdoktornak kiáltják ki.
Legelső fontosabb, hosszabb lélegzetű írása az Önéletrajz. Ennek a könyvnek alapja nem volt más, mint csupán egy hosszú értekezés lelki állapotáról és azon lelki tapasztalatok élményszerű elmeséléséről, amelyet addig az életében megélt. Gyóntatói parancsra írta le ezeket, amikor 1562-ben, első kolostorának megalapítása előtt Toledóban tartózkodott. Később, amikor gyóntatói megismerik ezt a szöveget, tanácsolják annak átszerkesztését. Az új forma sokkal világosabb és tagolt, vannak benne olyan elemek, amelyeket írója pedagógiai célzattal mutat be, hogy abból mások is, főleg nővértársai tanulhassanak. Ez a forma 1565 körül készült el.i Az Önéletrajz nagy része valóban Teréz életének bemutatása, kezdve a kisgyermekkortól egészen a Szent József kolostor megalapításáig. A 10-22 fejezetekben egy imádságról szóló tanítást olvashatunk, mely megtöri az Önéletrajz menetét. A visszaemlékezésekben sok szó esik különféle misztikus tapasztalatokról, amelyek azért is élőszerűek, mert a mű írója éppen az írás alatti időben élte meg ezeket a legnagyobb elevenséggel.
A második fontos mű, a Tökéletesség útja, amit az aszketika és a misztika tankönyvének is nevezhetünk. Ez a könyv most is a legfontosabb olvasmány a kármelita noviciátusban. Ennek első szerkesztése az Önéletrajz második szerkesztésével szinte egy időben keletkezett, 1564. körül. A második redakció 1569 körül készült el.ii Ebben a könyvben az alapító anya nővéreit az érett istenkapcsolatra, a hiteles szerzetesi életre, a szemlélődő imádságra akarja elvezetni.
A mű első felében a szemlélődő élet alaperényeit mutatja be, amelyek leginkább a közösségi élet megélésével gyakorolhatóak. „Mielőtt azonban a belső dolgokról, vagyis az imádságról beszélnék, meg akarok említeni egyet-mást, amire feltétlen szüksége van mindenkinek, ha az imádság útjára lép. Szólni akarok pedig olyan dolgokról, amelyek nélkül lehetetlen igazi szemlélődő embert képzelni, amelyek segélyével ellenben, még ha nem is szemlélődő valaki, nagyon magasra juthat az Úr szolgálatában. Akiben ezek a dolgok nem volnának meg, az ne is tartsa magát szemlélődőnek (…) Részemről csak három pontra akarom felhívni a figyelmeteket, amelyek egyébként bennfoglaltatnak a Szabványokban, mert ennek a háromnak megtartása biztosítja nekünk legjobban azt a belső és külső békességet, amelyet az Úr annyira a lelkünkre kötött. Az első a kölcsönös szeretet egymás között. A második a szakítás minden teremtménnyel. A harmadik az igazi alázatosság, amelyet ugyan utolsó helyen említek, de azért a legeslegfőbb, mert a többit mind magában foglalja. (TU 4, 4) A könyv második felében a Miatyánk szavait kommentálva vezet be a misztikus életbe.
Avilai Szent Teréz legismertebb és legérettebb műve a Belső várkastély. A könyv címe egy szimbólumra utal: az ember lelkét, mint belső világát akarja bemutatni, melynek lényege az Istennel való kapcsolatra és kommunikációra való képesség. A várkastélyban hét lakást találunk, amelyek megjelenítik ennek a személyes kapcsolatnak a különböző szintjeit.iii Az egyes lakások bemutatják a Krisztus-követés fontos mozzanatait. Az első lakásban világossá válik, hogy Isten minden embert meghív a Vele való közösségre, hiszen saját képére és hasonlatosságára teremtette őket. A második lakásban Jézus Krisztus személyesen meghívja az emberek egy csoportját, hogy megismerjék és kövessék őt. A harmadik lakásban a tanítványoknak a Mester tökéletes és radikális követése mellett kell dönteniük. A negyedikben Jézus elvezeti őket a Tábor hegyére, hogy megpihenjenek és felfedezzék dicsőségét valamint felkészüljenek a későbbi próbákra. Az ötödik lakásban megvalósul bennük Krisztus halála a kereszten és az emberben tudatosodik annak szükségessége, hogy meghaljon önmaga számára. Miután pedig részesültek Krisztus halálában, részesedvén az Ő életében, megtanulnak együttműködni Isten szeretetével. Ez történik a hatodik lakásban. A hetedikben pedig részesedve Jézus Krisztus feltámadásában készek lesznek arra, hogy hatásosak legyenek a cselekvésben, mint a Megfeszített és Feltámadott munkatársai.iv
A három legfőbb mű után a negyedik legfontosabb és terjedelmesebb az Alapítások könyve, amelyben Teréz nemcsak az általa alapított kolostorok létrejöttének külső eseményeit mutatja be, hanem egyfajta üdvösségtörténetként ábrázolva azokat a belső történéseknek is nagy szerep ad.
Kisebb művei között meg kell említenünk az Énekek-énekéhez írt kommentárt, a Lelki számadásokat, az 1567-es konstitúciókat, és még néhány kisebb írást. Szent Teréz harminc költeményének egy része mély lelki tapasztalatok megfogalmazásait mutatja be, másik része pedig különböző liturgikus eseményekre íródott. A költemények között vannak olyanok is, amelyeknek alapja korabeli népdal volt, melyet szentünk lelki tartalom szerint fogalmazott át.
A művek mellett meg kell említenünk Avilai Szent Teréz kiterjedt levelezést. A közel 500 levél jó betekintést enged Teréznek a mindennapokban megélt misztikájába.
